Interjú · WMN
„A szabadság nem a végtelen vízen kezdődik”
Méray Réka a Partiumban született, kisebbségi magyarként, és sosem gondolta volna, hogy egyszer egy ötvenéves vitorláson fog élni. A WMN-nek adott interjújában arról mesélt, hogyan lett a víz az otthona — és miért nem a tenger, hanem önmaga megismerése hozta el számára az igazi szabadságot.
Tovább olvasom →
Méray Rékának gyerekkorában nem sok köze volt a vízhez. Romániában született, a Partiumban, egy faluban, ahol magyar kisebbségként felnőni nem egyszerű. „Ha két világ között élsz, ha két nyelven gondolkodsz, nagyon korán megtanulod: az identitás nem adottság, hanem valami, amiért dolgozni kell” — mondta a szüleiről, akik magyar iskolába, néptáncra járatták, és arra tanították, hogy kisebbségben felnőve különösen fontos a belső tartás és a gyökerek őrzése.
Nagyvárad, Budapest, világ
Tizennégy évesen kollégista lett Nagyváradon, majd Budapestre került az ELTE-re. Egyetem után rövid időre horgonyt vetett: jó állása volt egy multinacionális cégnél, ígéretes karrier körvonalazódott. „Kívülről nézve sínre kerültem” — mondta. Aztán megismerte a párját, aki az első randevún, egy budapesti kávézóban elővette a telefonját, és megmutatta a térképen, merre fog hajózni: Atlanti-óceán, Panama-csatorna. Réka ezt eleinte afféle nagyotmondásnak hitte — a hajózás addig semmit nem jelentett neki, a hegyek közül jött.
Sok évig készült a hajós életre
A párja évek óta módszeresen készült a tengerész életre: hajót keresett, képezte magát, pénzt gyűjtött. Réka lassan, fokozatosan hangolódott rá a közös kalandra — nem volt egy nagy „megvilágosodás” pillanata. Felmondott a munkahelyén, távmunkás állást keresett, és beszállt valamibe, amiről akkor még szinte semmit sem tudott. Amikor először felköltözött az ötvenéves hajóra, amit végül Horvátországban vettek meg, még kötelet sem tudott kötni, az ablakokat sem tudta kinyitni. „Az egyik legerősebb szorongásom kezdetben az volt: mi van, ha a társam esik a vízbe, és nekem kell megmentenem? Vajon képes vagyok erre?”
Hogy érzed magad, ha nem kapsz elismerést másoktól?
Budapesten már felépített magának egy életet: végzettség, munka, barátok, elismerés. A hajón viszont egy lány volt, aki semmihez sem értett még, aki mindent az alapoktól kellett, hogy megtanuljon — külső visszaigazolás nélkül. A hajón jött rá: számára a szabadság nem azt jelenti, hogy vitorláson él és átkel az óceánon, hanem hogy szembe kellett néznie a kérdéssel — „ki vagyok én, ha nem erősít meg senki kívülről a szerepeimben?”
Másfél év itthon
Az elmúlt nyolc évben Horvátországból indulva végighajózták a Földközi-tengert, Gibraltáron át kijutottak az Atlanti-óceánra, majd jött Portugália, Madeira, a Kanári-szigetek, a Zöld-foki-szigetek, Francia Guyana, a Karib-térség, a Kajmán-szigetek, Mexikó, Belize, Guatemala. A hajójuk most Guatemalában áll, egy folyón, távol a hurrikánzónától — Rékáék másfél éve hazajöttek, hogy egy hosszabb időt itthon tölthessenek a szeretteikkel, mielőtt visszatérnek a hajóra.
Az utóbbi időben Réka külön is elkezdett utazni — nem hajóval. Legutóbb Örményországban és Grúziában járt, egyedül, próbatételként: hogyan boldogul, ha egymagában kell tájékozódnia egy ismeretlen országban? „Az utazás mind a kettőnknek eszköz arra, hogy kultúrákat ismerjünk meg, és közben saját magunkat is formáljuk” — mondja. A félelem nem tűnt el belőle, ma is fél egyedül utazni, visszamenni egy másfél éve lezárt, dzsungel szélén álló hajóra — de ennek ellenére el tud indulni.
A közösségi médiában sok támadást, gúnyt, szakmai okoskodást is kapott, de mára megtanulta kezelni ezeket a helyzeteket. Azt mondja, a történetei nem arról szólnak, hogyan lehet minél olcsóbban körbehajózni a világot, vagy hogy milyen romantikus dolog a vízen élni. A lényeg számára ennél sokkal mélyebb:
„Az igazi szabadság nem a tengeren vagy a hegyekben, nem is az utazással kezdődik, hanem akkor, amikor már nem akarod többé másokra bízni, hogy megmondják, ki vagy.”
Forrás: wmn.hu — Kurucz Adrienn interjúja Méray Rékával. Képek: Méray Réka.
